Mayer András

Mayer András

“Andriskám, okvetlenül jöjjön szombaton!! Ugye jön? És ne késsen!! És ha lehet hozzon magával még valakit!” – kiabált a telefonban már kedden, vagy szerdán reggel hétkor Juci bácsi, a Teleki téri imaház vezetője. 2000 körül, mikor az imaházba kezdtem járni rendszeresen keltem erre a kedves ébresztőre . Akkoriban csak a jelenlétemmel járultam hozzá, hogy a hely menjen. Az öregek “leimádkoztak”, pálinkát ittunk, majd átmentünk a cukrászdába kávézni Juci bácsival. Ő volt az utolsó az öregek közül, akik évtizedeken át fáradhatatlanul dolgoztak, hogy legalább szombaton meglegyen a minyen.
Aztán 2006-ban meghalt és én is azt gondoltam, hogy kész, ennyi, lehúzzuk a rolót, az enyészeté lesz az utolsó shtiebel. Tévedtem és ennek nagyon örülök.
Mára elértük, hogy egy kis, lelkes csapattal visszük tovább a tradíciót, szervezzük az imaház és az alapítvány vallási és kulturális életét. Fő profilom a fotózás-dokumentálás, mivel civilben fotográfus vagyok. A dokumentumfilmünk készítésének 13 éve alatt botcsinálta filmkészítő is lettem, de amire igazán büszke vagyok az a T22, a mi saját pálinkánk.

Előadása:
Kóser fotó?!